Augusztust írunk. Eléggé gyakran gondolok rá, hogy írni kellene ide, valahogy mindig elfelejtem, nem kerül rá sor. Most igyekszem pótolni. Jelenleg a jogosítvány-szerzéssel úgy állok, hogy 10 gyakorlati órát teljesítettem. Ma jön még kettő hozzá, még így is eléggé elhúzódó folyamat lesz, most úgy néz ki. Ennyit tudok menni, az oktatónál is sokan vannak, marad ez a rendszer, ez a heti egy alkalom. Volt itt nyári pihenő, munka, itthoni teendők. Egy hónap maradt a nyárból. Ami igazából egy hete tart eléggé intenzíven, kissé nehezen viselem a hőséget. Állítólag még tart egy hétig legalább, ez mondjuk kimaradhatott volna, jobban kedvelem a 30 fok alatti maximumokat. Ez van…
Ma van egyébként a „rövid pihenő” második napja. Ez ugyebár a 48 órásat jelenti. Mai napra különösebb tennivalóm nincs, némi itthoni dolog, mosás, ez-az, majd 12:40-re megyek vezetni. Így legalább 12 forgalmi órám lesz. Messze vagyunk még a kötelező 30-tól. Egyébként nem jó a rendszer. Az autósiskola a tandíj fejében 30 gyakorlati órát vállal. Ugyebár le kell vezetni kötelezően valami 580 kilométert. Ezt városi forgalomban egy gyakorló vezetőnek lényegében lehetetlen teljesíteni. Ezen felül pótóra vásárolható, ami elég költséges, valahogy 4000 forint körül alakul. Kapásból úgy számoltam, hogy 10et fogok még vásárolni. Plusz még a vizsgadíj, állítólag elsőre nem nagyon szeretik átengedni a delikvenseket, úgyhogy pótvizsga, stb., stb. Az eredetileg 189000 forintos tanulmányi költség így valószínű emelkedni fog. Úgy szoktam fogalmazni, ha 250e forintból megúszom, akkor már jó is vagyok. Véleményem szerint azért a régebbi rendszer sem volt tökéletes. Saját magamból kiindulva 21 gyakorlati óra édeskevés forgalomban, itt is igaz, hogy nem elég az elméletet tudni, érteni és alkalmazni is tudni kell. Arról nem is beszélve, hogy adódhatnak mindig érdekes forgalmi helyzetek, amikre olyan gyorsan kell reagálni, hogy gyakorlott sofőrről inkább 2100 levezetett óra, mintsem 21, vagy 40 óra után beszélhetünk. Majd lesz valahogy. Úgy néz ki, az oktatás végére bejön a rossz idő is, ha a jelenlegi ütemezés szerint haladunk. Majd lesz valahogy, nem kell ennyire előre rohanni.
Ami meg más, és érdekes is. A vasútnál ismét hirdetgetnek ilyen-olyan tanfolyamot. Leginkább, amire esélyes bekerülnöm, azt úgy hívják, hogy vezető-jegyvizsgáló. Ez röviden-tömören kalauz. GYK.: kaller. Mozdonyt vezetni tényleg jobb lenne, de ezt dobta a gép. Ide is jó lenne bekerülni. Habár a fizetés nem túl nagy. A tanfolyam alatt bruttó 180000 forintot ígérnek, munka alatt úgy tudom a 9-es bérkategória a kalauzoké, erre jön rá a műszakpótlék, nagyjából 200e forintos összegeket visznek haza a dolgozók. Talán… Hallottam kevesebbet is, többet is… A munkakörülményeket lényegében a laikus utazó is ismerheti, a jelenlegi gyári munkámhoz képest talán némi előrelépés. Annyiban biztosan, hogy még mindig biztosabb, kiszámíthatóbb az egész vasút, mint bármelyik multi. Arról nem is beszélve, hogy már most nincs túl sok kedvem a gyári robothoz, 40 vagy 50 évesen meg egyenesen reménytelen lesz hogy valami motivációt találjak az egészben. Arra is érdemes gondolni, fizikailag képes-e valaki 50 évesen ellátni egy ilyen munkát. A válasz megint egyértelmű: nyilván hátránnyal indul egy 20 éves munkavállalóhoz képest, ráadásul hirtelen beszűkölnek a lehetőségek abban a korban, ha esetleg váltáson gondolokozunk. Persze vannak, akik ennyi idősen is gyári munkások, na ők eléggé szerencsések. Sajnos van némi gerincferdülésem, így ezt az állapotot – nevezzük egészségesnek – ideig-óráig lehet csak fenntartani. Meglátásom szerint. Váltani kell…
Így volt az, hogy meghirdettték a 4 és fél hónapos tanfolyamot, még nagyon az elején adtam be a jelentkezést, vissza is igazolták egy e-mail formájában még aznap, azóta viszont semmi visszajelzést. A jelentkezési határidőt (júl.4) is meghaladtuk, értesítés nem jött. Néhány napja néztem a MÁV karrier oldalt, ismét felkerült a hirdetés, immáron augusztus eleji jelentkezési határidővel. Remélem ez csak annak szól, hogy annyira nem tolonganak ezért a munkáért. Hát igen. A vasút úgy működik, hogy sokszor akkor kell felkelni, mikor más alszik. 1-kor, 2-kor, éjfélkor, össze-vissza. Ehhez képest az ígért 170000 körüli nettó fizetés „pénzecske”…
Remélem a legjobbakat. Arra meg nem is merek gondolni, mi van akkor, ha esetleg nem sikerül. Mindenféleképpen muszáj valami tanfolyam, valami képzés. Szét is néztem ezügyben. 3-400000 forintért cserébe garantálják az „élethosszig való tanulás” fázisának egy évét. Ja ugye szakmunkáshiány van, meg folyamatos képzés szükséges a munkaerőpiacon, meg blablabla…de azért jócskán nyúlj a zsebedbe, ha a későbbiekben pár ezressel többől akarsz gazdálkodni havonta. Akinek családja, hitele, kacsalábon forgó palotája, ilyen-olyan dolgai vannak, ezeket a költségeket kitermelnie majdhogynem lehetetlen. Valahogy így…

Na majd…

A fene egye meg… Nem tudom mi lesz így a blog írásból. Sokminden történt, mégsem jegyzeteltem, egyszerűen kedvem nem volt. Mindenesetre sikerült megint egy hónapot „átvészelni” bejegyzés nélkül. Megint az történt, hogy voltak eszemben dolgok, amiket érdemes lett volna lejegyezni, menet közben természetesen elfelejtettem, így most már mindegy…
Pár szóban (karakterben), mi is történt. Izgalmas időszak volt, mindenféle téren.  Talán ott hagytam abba, hogy azon agyaltam, vajon sikerül-e a KRESZ-vizsga elsőre. Jelentem, igen. Na de bővebben, 8 órára kellett menni. Ráadásul pont egy olyan napomra esett a vizsganap, mikor dolgoztam volna , így kértem szabadságot, lett hirtelen 72 órás pihenőm, amiből 1 óra vizsga. Előző este kissé izgultam, már délután a laptopot bújtam és különféle vizsgateszteket töltöttem ki. Mit ne mondjak, mindegyik sikeres volt. Ez még nem ad okot mindenféle elbizakodottságra, legalábbis így gondoltam, amikor mindenféle gyakorló CD-ket árulnak 3000-3500 forintért az autósiskolák, nem lehetek biztos benne hogy egy weboldalon, ami relatíve ingyen van, milyen részletességgel szerkesztik ezeket a kérdéseket. Vagyis úgy értem, hogy azok a kérdések amik fent vannak az ilyen bárki által ingyenesen hozzáférhető oldalakon, mennyire vannak fedésben azokkal a kérdésekkel, amik egy vizsga alkalmával előfordulhatnak. Hát kérem eléggé. Végülis a vázlat, amit írtam, majdnem egy spirálfüzetnyi lett, azt is jó néhányszor átolvastam, reménykedtem benne, hogy elégséges lesz a tudásom. Egész jót sikerült aludni, reggel azért még egy-két vizsgakérdés-sort átnéztem, sikeresen. Fogtam magam és elindultam, gondoltam érdemes kezdés előtt legalább egy fél órával ott lenni, biztos-ami biztos. Nem tudtam, hogy be fognak-e minket engedni a vizsgaterembe, vagy sem. Mindegy. Ott voltam időre. Valakit épp vizsgáztattak forgalomból, a vizsgabiztos ilyen 50-55 körüli öltönyös, elsőre igen kellemetlen kinézetű figura volt. Nem kell őket szeretni, elég ha sikeres a vizsga. Pontban 8-kor engedtek be a terembe, sajnos a személyes adataimat nem javították ki, de gondot nem okozott. Ja, de. A bal fülemre alig hallottam, fájt is. Sikeresen kitisztítottam, így el volt dugulva rendesen. Kaptam időpontot a fül-orr-gége rendelésen június 20-ra, addig meg paraffinolajat kellett bele csöpögtetni. Elég kellemetlen érdés volt napokig, feltűnő lehettem, mindig a fülemet vakarom J Volt aztán itt mindenféle népség. Van aki 10 perc alatt végzett, mások- például én is- átgondolták inkább a kérdéseket. A 9-es gépet kaptam, ezt megjegyeztem. A vizsga simán ment. Mikor megláttam a kezelőfelületet és a vizsga szoftvert, eléggé meglepődtem. Ez majdhogynem ugyanolyan volt, mint amilyenen gyakoroltam. Na a lényeg az egészben, egy hibaponttal sikerült teljesítenem a vizsgát. Így ez sikeres volt.

Elteltek az ünnepek. Egyáltalán nem úgy, ahogy azt terveztem, de mindegy is. erre lehetett számítani… Elkészültem a bútor összerakással, egész egyszerűen ment. Egy kissé másabb, egyszerűbb megoldás, mint az a szekrénysor, ami a nappaliban van. Igaz, ez árban is a legolcsóbb volt. Kicsit keserédes az öröm, lehetne jobb minőségű is, mindegy, a célnak megfelel. A 40 éves szekrénynél mindenféleképpen jobb. Aztán még az erkélyt csináltam tegnap, raktam le új PVC padlót, mai napra csak a javítgatás marad, meg egy-két dolgot még el kell intéznem. Van egy esedékes csekkem, utána ellátogatok az autósiskolába. Ez kb. 11 körül. Addig még valahogy próbálom megfejteni a régi jelszavamat a mávos karrier oldalra. Remélem még működik, csak a jelszavamat felejtettem el. Vagyis a felhasználónevemet is. A rendszer elküldte a jelszavat, felhasználónevet nem, így hagyom is szerintem J

Úgy néz ki, hat napos pihenő van. Ez nagyon jó. Lesz itthon teendő, aminek egy órán belül neki is látok. Eléggé vártam ezt a pár napot, csak eljött…
Kissé zaklatott volt a tegnapi nap. Kezdésnek megtette a posta, jött egy csomagom, azt kellett átvenni. Na meg ugye rokonok költöztek. A régi szekrénysorból maradt itt egy elem, amire szükségük volt, így elvitték. Egy jó pár dolgot viszont tároltam én is benne, úgyhogy mindenféleképpen szükségem volt egy új szekrényre. Az egyik áruházban ki is néztem a legolcsóbbat, 30e forint alatt volt, pont egy ilyenre van szükségem. Megvettem, másnap kihozták. Most itt pihen az előszobában a két doboz. Mert ugyebár szekrényeket mostanság lapra szerelt állapotban lehet kapni. Tavaly karácsonykor, mikor a nappali szekrénysort raktam össze, hát bizony volt némi fejfájás, igazából az interneten próbáltam némi segítséget találni a szekrény összerakáshoz, mivel még ilyet nem csináltam. Mindegy, megoldottam magam. Azon is gondolkodtam, leírom ide a naplóba a szekrényösszerakást, némi fényképpel illusztrálva: ha valaki esetleg olvassa az oldalt és erre vetemedik, hogy egyedül nekilát a legózásnak, hátha tudtam segíteni. Annyi biztos, hogy sikerült némi tapasztalatot szerezni, remélem ez egy kicsit gyorsabb és könnyebb lesz. A nappali szekrénnyel három napig dolgoztam, mindenesetre nagyon élveztem. Remélem ez egy nap alatt megvan J Éppen az előkészületek zajlanak, elpakolás a kisszobában, meg valami zenét keresek. Elemózsiával jól állok, talán háztartási dolgokat kellene még gyorsan vásárolni, de ez max egy fél óra és megvagyok.
A KRESZ-vizsga időpontja pedig június 7, reggel 8 óra. A tanuló felületen 95% lett a próbavizsgám, ráadásul az a néhány hiba is apró figyelmetlenség. Gyakorolni kell és menni fog.
Tegnap pedig gyorsan bevásároltam egy-két dolgot. Tej, kenyér, szalámi. A madaras teszkóban voltam. Hát a tömeget nem szeretem továbbra sem. Vagyis elvagyok vele, csak ez a kosárral szambázás valahogy nem megy nekem. Mindenki kapkod, ugyebár hosszú hétvége (nekem pedig hat naposJ). Vettem még a kerékpárra egy értelmesebb kormány markolatot. Nem vicc, ott olcsó valahogy, és a minőségével is elégedett vagyok. Még egy hátsó csomagtartóval szemezgettem 2500 forintért, az is jó vételnek tűnt, táskám viszont nincs, úgyhogy maradt a markolat. Ez sem szükséges igazából, csak a régi eléggé vacak, most jó lesz ez egy darabig. Ja, a kenyér az akciós volt. Kovászoltat vettem, egy kilós 259 volt. Ma lejár, de semmi baja nincs. Az ünnepeket kibírja, jó vétel volt.

Megint csak az én hülyeségeim jönnek: mondták már korábban, bár nem túl sokat, hogy keveset járok le. Hát ez van. Ugyan hova? Mindenki kocsmázik, épp le lehet járni társaságba, emberek közé. De egy idő után kinézik aki ilyen vizekért ad pénzt, na pont ez történt velem is. Vagy lehet, hogy csak én érzem így. Valami elfoglaltságot kell találni. Holnap jó lenne egy kicsit kimozdulni. Ja meg van nálunk rendezvény. Fizetsz egy kevés összeget és az avasi borospincékben töltenek a poharadba. Ez még jónak is tűnik, de egyrészt tegnap se az idő, se a kedvem nem volt az igazi. Meg valahogy alkoholt sem akartam inni, így megint maradtam itthon. Lesz még koncert 2500 forintért, ami egész kedvező ár, és lesznek „minőségi” fellépők. Majd valamit kitalálok, mert ennek a nyugdíjas életnek nem most van az ideje J  Később jelentkezem, remélem sikerül egy részletesebb beszámolót írni.

A mai napi tervekről és az elmúlt nap történéseiről, csak úgy:
Végülis sikerült elérnem a vonatot, amelyikkel menni akartam. Mondjuk kiszámoltam percre, úgy emlékeztem hogy 6:35-kor indul, aztán jegyváltás, kávé fogyasztás, ilyesmik után elindultam a vágány felé. Akkor láttam hogy valójában 6:33 az a 6:35-ös időpont. Ez van J Sietnem kellett, de jó volt. Hát maga a vonat: ilyen jó ütött-kopott, úgynevezett „hugyosbhv” kocsikból kiállított szerelvény. Nekem tetszik. Habár lehetne picit nagyobb a tisztaság, meg a süppedős műbőr üléseket is kicserélhették volna valami modernebbre, de alapjában véve rendben van, ilyen rövidebb útra alkalmas. Ezeknek a legújabb darabja is 45 éves, ha jól tudom 1967-1973 között gyártották. Eljárt felettük az idő, ha naponta kellene ingáznom rajtuk, azt hiszem kevésbé lenne élménydús. Kezdeti utastelítettség olyan 70% körül lehet, Szerencsig némiképp feltornásszuk. Igen, ez egy reggeli járat, így akadnak utasok is J Számítottam rá, hogy sokan fognak a köztes megállóhelyeken is felszállni, de nem így történt, némi utascsere azért mindenhol akadt. Ugyanis elkezdődött az érettségi időszak, ezzel a járattal 7 óra 10 perc körül már Szerencsen lehet lenni, ott meg ugyebár van 2 középiskola is. Valami másik járatot választottak, vagy autóval mentek, vagy ennyien voltak J Egész kellemesen telt az út, olyan eseményektől mentesek zötykölődtünk, a forgóváz épp nem akart szétesni alattunk, úgyhogy egész jó volt a komfortérzet. Aztán szerencsen átszállás. M41, 2 Schlierren kocsival. Szép, tiszta, modernebb mint az előző szerelvény, csendesebb, valamelyest kényelmesebb, jobb. Itt viszont az utasforgalom olyan 10% alatti, néhány szolgálatban lévő vasúti dolgozó társaságában telt az út, egészen az első állomásig. Utascsere alig. Hát igen, itt a hivatásforgalom már lezajlott,vagy nem is volt. Gondolom Szerencsre tartottak, kifelé egészen Sárospatakig komolyabb település nincs, így érthető a lézengés. Pontosan érkeztem a célállomásra, aztán intéztem amiért jöttem, visszafele a vonatig futnom kellett, nem akartam két óra hosszát várni a következő járatra.
Na mindegy, ez egy ilyen fárasztó nap volt.

Pont úgy, mint az utána következő 2 nappalos műszak. Valahogy egyre nehezebben telik.

Szép az időjárás. Jó lenne némi csapadék, hőmérséklet ügyileg reggel 8-kor 18 °C van. Ez több, mint jó.

A mai napi teendőim pedig: átolvasom még egy pár alkalommal ezt a KRESZ tananyagot, némi rendrakás itthon, aztán valami élelmiszer-vásárlás. Komolyabb dolgot nem terveztem. Alvás. Zenehallgatás. Bicajon is van némi bütykölnivaló. Olvasás esetleg. Ilyen sajátos módon ünneplek. Ja tényleg, születésnapom van. A 34!!! Ezt kimondani is érdekes. Na mindegy.
(lehet hogy lesz ma „update” , ha úgy alakul majd…)

Így van ez, egy kicsit nem figyelek oda, és máris eltelt 5 nap azóta hogy valami bármi bejegyzést írtam volna ide. Pedig fogadalom volt, hogy igyekszem gyakrabban, na mindegy. Annyi hogy a műszakbeosztás elég furcsa volt az utóbbi napokban, aztán valahogy nem maradt időm-energiám hogy bejegyezzek valamit is.
Tehát akkor most lett vége a két éjszakás műszaknak. Na jó, másodikán volt egy túlóra is, de ez már rég volt J A mai napomat a pihenés, némi élelmiszer-vásárlás töltötte ki. Ja meg múltkor voltam postán is, úgyhogy megint egy teendővel kevesebb. Holnap lesz némi elintéznivalóm a városon kívül, aztán ismét visszatérnek a dolgos hétköznapok.
Tanulni kellene. Vagyis tanulok én, csak nem eleget. Még mindig a KRESZ tanfolyammal vagyok kiakadva, igaz jelentkezhetnék akár most is vizsgára, valahogy mégsem érzem a tudásomat elegendőnek ahhoz, hogy számot adjak róla. Pedig ez igencsak esedékes, halasztani nem akarok, mert annak már anyagi vonzata is lenne, ha meg nem sikerül a vizsga, akkor meg kicsit megzuhannék. Majd valahogy lesz, május 22 az az időpont, ami után már nincs választás, pótórát kell venni. Bár szerintem hülyeség, majd visszatekintve jókat derülök ezen a pár mondaton, nagyon remélem hogy a megszerzett tudás elégséges a sikeres vizsga letételéhez. Aztán valószínűleg ez azért van, mert nem bízom eléggé magamban. Sajnos ez az élet más területén is jellemző, de erről már írtam egy pár sort. Elmondtam, ez van, kész J

Más. Ami egy kis érdekesség. Régóta (szerintem már évek óta) akartam venni egy külső-belső hőmérőt. Időjárás-állomás név alatt is fut. Jelentem sikerült, az olcsóbb kategóriából választottam, nekem tetszik. Teszi a dolgát. Mikor aztán mutatott fura külső értékeket, fabrikáltam neki egy kis árnyékot adó, jelenleg az erkély ajtóra rögzített tartót, most nagyjából jól mutat. Eddig is jellemző volt rá, de mivel nyugati fekvésű lakásban lakom, így délután 2 és 6 között pont idesüt a nap. Az erkélyüveget pedig kellemes 40 fokot csinálnak. Úgyhogy a tartó mindenféleképpen jó megoldásnak bizonyult eddig. Egyébként készítettem egy kis excel fájlt is, időközönként beleírom, amit leolvastam a benti egységről, majd lesz belőle szép statisztika J

Na egyébként a két legutóbbi műszak pocsék volt. Valahol olvastam, hogy a gyári munkának van egy fura atmoszférája. Ezzel a tudattal vetettem bele a munkába, így valahogy kibírhatóbb volt, mint általában. Aztán majd csak lesznek újabb lehetőségek.

Stadionavató: ezt jó lett volna látni. Vagyis, ha pontosabban akarok fogalmazni a nyitómeccs. Amin sajnos kikaptunk, jelenleg a csapat a 10. helyen áll, sajnos benne van a pakliban a kiesés veszélye is, bár ezen a környéken ilyet nem mondunk. Most nem megy annyira a szekér. Nézegettem híreket, hogy szurkolók egy csoportja a stadion előtt nem tetszését nyilvánította ki a meccs után. Erre itt számítani lehet. Igen lelkes szurkolótáborral rendelkezik a csapat J

Ma hogy még mit akarok. Konkrétan semmit. A KRESZ gyakorló program előtt ültem egy-két órát ma is, aludni kellene, holnap reggel fél7kor megy a vonat. Remélem sikerül elérni, bár ehhez elég korán kelni, lévén a reggeli rituáléim még mindig napirenden vannak.

Majd jelentkezem.

Folytatván az előző gondolatmenetet:

Ha egész pontosan akarnék fogalmazni, valahogy úgy mondanám: kissé zaklatott napom volt. Május 1 alkalmából. Általában mindig ez van. Tervezgetek, aztán soha nem az lesz, amire számítottam és persze némi keserű szájíz hazaérkezve, hogy is lett volna a mai nap teljes. Mindegy, az élet már csak ilyen. Sajnos nem jut eszembe a pontos kifejezés, de megint csak tanultam sokat úgy érzem embertársaimtól (kösziiii), meg önismeret szempontjából is hasznos volt a mai nap. Ja, meg rohadt régen utaztam a villamoson Diósgyőr irányába, de ez mellékes J
Azt hiszem egész korán sikerült felkelni, bár nem elég korán ahhoz, hogy Budapestre utazzak, így maradtam itthon. Tegnap este felhívtam a helyi kollégát, annyiban maradtunk hogy halasztjuk a találkozót. Volt némi házimunka, aztán egyik ismerősömmel találkoztam. Mondván, hogy kávézzunk már meg. Oké. A főutca. Egész kellemes hely, legalábbis délelőtt mikor nem süt oda a nap. A kiszolgálás pocsék, de legalább némi vizuális élményt nyújt, mint a gyalogosok közül is egy páran. Van valami hangulata az egésznek. Sajnos többnyire nem túl kellemes, kocsma kávézó hátán, délutánonként valóságos akadályverseny a belvárosban közlekedni, a kerékpárosok, dűlöngélő kocsmában megfáradt lakosok, padon ücsörgő városlakók, céltalan alakok, támolygó villamosok fura összhangja ez. Valahogy azért jó volt. Igaz a hosszú kávé az a deci mennyiséget nem érte el. Nem baj, nem ez a fő profil. Némi tanakodás, hogy én mégiscsak megnézem ezt a belvárosi rendezvényt. Kissé el lettem ijesztve, hogy mekkora tömegnyomor meg miféle alakok vannak. Hát kellemesen csalódtam 10 perc alatt. Tömeg az volt, de elviselhető. Nagyon részeg embert nem láttam (egyet később a vasgyári buszmegállóba két kézzel kapaszkodott), családos rendezvény. Na szépen végigsétáltam, de nem hatott meg sem a körhinta, sem az ugrálóvár, valami nótaszó hallatszott a színpad felől, de különösebben nem érdekelt. Nem érzem magam jól tömegben, na. Azért a vígadó épületére vetettem egy pillantást, eszembe jutott hogy éhes vagyok, megfordult a fejemben hogy bemegyek étkezni (épp nem voltam kiöltözve, de szerintem a ruházatom megfelelő szintet ütött meg), de valahogy letettem az egészről. Gondoltam megnézem azt a híres ellenzéki majálist a város másik végén. Úgyis rég jártam arra. Tervben volt még ugyebár Lillafüred is, de ott általában jellemző a tömegnyomor. Többszáz fős össznépi evés a büfésoroknál éppen jónak hangzik, mégsem az. Meg gondoltam a menü már úgyis elfogyott, meg vagy állva eszek vagy idegenekkel, mert külön asztal vagy legalább egy könyöklő a mai nap senkinek nem jár. Így van ez egyébként rendjén. Nagyon szép helyen van, közel van a város, nyilván akinek van egy kis esze meg lehetősége nem fog a panelgettóban a tv előtt ücsörögni, ilyen alkalmakkor meg pláne. Na akkor így a város másik végén még egy kávé, 0,5L ásványvíz. Nagyon korrekt árak, finom a kávé, bár itt sem ez a fő profil J Néhány helyi arc tartja életben a vendéglátó egységet, meg persze van átmenő forgalom is, sok túraútvonal innen indul, itt végződik, meg az ilyen alkalmak egyébként is erős napok. A kiszolgálás nagyon-nagyon korrekt. Igaz a személyzet átlagéletkora 2és félszeres mint a belvárosban, de nem baj, ide inni jár úgyis mindenki. Egyébként teljesen másféle arcok voltak itt, mint a városi majálison. Ez van. Ja, nem mentem fel, azokat figyeltem akik lejöttek.

Aztán most annyira leírnám ezt az önismereti részét az egésznek, úgy gondolom ebben vannak a későbbiekben visszaolvasandó hasznos információk. Ez egy picit összetettebb.
Mehettem volna kerékpározni, nem tettem. Túrázni, ebből se lett semmi. Végülis levegőn voltam, szuper. De. Mindig ez van. Úgy veszem észre ezek a dolgok, hogy majális, kirándulás, városnézés, neadj Isten strand, étterem, na ezek olyan programok amit általában társaságban szoktak elkövetni a jónépek, vagy legalábbis úgy érdemes. Vagyis úgy nagyobb élvezettel bírnak. Túrázni, kerékpározni, zenét hallgatni, tévézni, sőt még kocsmázni is egész kitűnően lehet egyedül is. A gond annyi, hogy sem túrázni, kerékpározni, stb.,stb. nem akartam, hanem olyan programot terveztem magamnak, amit egyedül is meg lehet ugyan csinálni, viszont kevésbé élvezetes. Sőt, benne van a pakliban hogy hülyének néznek bizonyos helyeken. Nem, nem vettem vattacukrot meg ilyen szarokat J
Na vagy mindenki hülye, vagy bennem van valami hiba. Sanszos, hogy a kettes lesz a jó válasz. Mondjuk úgy hogy kezd kialakulni bennem valamiféle betegségtudat. Hát a mai nap sem éltem túl nagy társadalmi életet, de legalább megpróbáltam. Igaz voltak lehetőségek, amiket az előbb már részleteztem, viszont megint nem használtam ki. Az baj, lehet hogy kicsit lusta is vagyok. Ameddig a mindenféle hasznos és kevésbé hasznos gondolataimmal vagyok elfoglalva, meg mindig a következő napot tervezgetem, szépen lassan elhalad mellettem az aktuális. Ez pedig frusztrációt szül az én olvasatom szerint. Ez meg ugyebár lehet hogy látszik.

Némi pihenés rámfér.

Éljen Május 1. !

Végülis programom még nincs május 1. alkalmából, majd meglátjuk mi lesz. Annyi biztos, hogy nem kívánom itthon tölteni, majd valami kreatívat kitalálok. Sajnos a városban is jellemző, hogy több helyen is lesznek rendezvények, valahogy amikor egy központi volt, sokkal jobbnak tűnt akkor. Itt is mennek bizony a pártok közötti csaták, talán a legjobb lesz ha egyikre sem megyek el,vagy éppen mindegyiken részt veszek egy kis idő erejéig.
Mondjuk a munka frontján megint sikerült odatenni magamat. Úgy volt eredetileg, hogy köszönhető a négy műszakos beosztásnak, ez a hosszú hétvége nekem 6 naposra nyúlt volna, de hát ez már csak így működik hogy a váltó műszakokban egy-két kolléga mindig kiesik, vagy éppen nem ér rá és be kell esni helyette. Így lett 2 napos. Főleg hogy a műszakvezető is nagy vigyorok között megkért hogy megint van egy világ lustája kolléga, aki 2.-án nem tud bemenni és hogy-hogy nem, rám gondoltak, mert különben is olyan jó vagyok. Erre csak azt tudtam mondani, hogy másik alkalom jobb lenne, de épp be tudok menni. Arról meg, hogy milyen gondok vannak bent, nem is teszek említést. Így ott fogok díszelegni. Majd legközelebb összejön a hosszú pihenő. Vagy nem. Meg nekem különben sincs semmi dolgom, más meg elfoglalt. Ezen kár bosszankodni, egyébként is váltok, ha lesz normális lehetőség. Na akkor itt van ez a két egész nap. Itthoni munkáimat kell végeznem. Aztán holnap nyakamba veszem a várost, próbálok valami társadalmi életet élni. Majálisozni kicsit, evés-ivás, pihenés.

Vettem HDMI kábelt. Kemény 3ezer forintomba került. Ez azért jó, mert így a tévén tudok számítógépezni. Igen, sokkal kellemesebb, mint a laptop kis képernyőjét bámulni. Nem épp pihentető a szemnek, majd igyekszem mértékletesen használni.

Szóval a programok. Lesz Budapesten ez a nagy futam című rendezvény. Több alkalommal követtem tv-n keresztül, egész színvonalasnak tűnt. Gondoltam már rá, hogy érdemes lenne személyesen is megjelenni ezen az eseményen. Ami bökkenő, hogy ez megint tömegrendezvény, lehet hogy nem érezném magam valami jól. Oké, szép a belváros, de most épp nem ilyen környezetre van szükségem úgy érzem. Na meg természetesen minden hadra fogható ismerősöm az első kocsmáig ér rá, úgyhogy nem valószínű hogy megyek. A budapesti ismerősöm épp ráérne, de ott is gondok vannak, hónapok óta tervezgetjük a találkozót, valahogy csak nem jön össze… Aztán itt van még a helyi. A várost jelenleg vezető „team” külön majálisozik. Ami nincs messze a lakóhelyemtől, párszáz méter. Valami plakátot is láttam múltkor hogy micsoda remek programok lesznek. Koncertek, miegymás. A bökkenő az, hogy most vagy lehívták a legolcsóbb zenekarokat, vagy az én ismereteim hiányosak a kortárs művészet terén, ugyanis egyik fellépő sem tűnt ismerősnek. Na mindegy, ha valami okból mégis itt ragadok a városban május elsején, akkor a „panelpanoráma” és a „mit is kellene csinálni” programok mellett ezt beiktatom. Talán a rendezvény 10-kor kezdődik. Ha ki is megyek, nem tervezek sokat maradni, ugyanis van hagyományos majálisozó hely a város másik végén, bár leginkább az ellenzéki pártok-szakszervezetek tartanak ott kisebb-nagyobb jamboree-t. Na oda is kinézhetek, kaja csak lesz. Aztán az sem rossz, ha a tavalyi forgatókönyvet követve kimegyek Lillafüredre. Ott sincs különösebb nagy érdekesség, voltam már 200-szor, kaja ott is van, tömeg ott is lesz, a vízesésről sincs még 10000 fotóm, úgyhogy ez is egy opció. Lehetne menni kirándulni, Mátra, Zemplén (ami így érdekesebbnek tűnik, meg értelmes időn belül oda lehet érni), stb. stb. Egy szó mint száz, vannak opciók. Ha esetleg mégis itthon maradok, akkor meg így jártam, nem dől össze a világ.

Annyi biztos, hogy a mai napon postára megyek, talán a vasárnapi nyitva tartás van érvényben, telefon ügyeim is lesznek, meg némi elemózsiát is akarok vásárolni. Valahogy így fog telni.

Az igazság az, hogy tegnap meg tegnapelőtt valahogy sokkal több gondolatom volt amit le akartam jegyzetelni, mára ezek eltűntek, úgyhogy elég ennyi.

Telnek a napok szépen, lassan április végét írunk. Kimondani is fura, hogy nemrég még az újévet ünnepeltük, most meg gyorsan túl is vagyunk a húsvéti ünnepeken és a tavasz felén. És ahogy az időjárásból ki is tűnik, bizony közelít a nyár. Nappal mostanában rendszeresen 20 fok körülire melegszik fel a levegő, aztán mikor kevésbé borús időszakok vannak, leginkább a 25-öt közelítjük. Ez így van rendjén. Bár a magam részéről örülnék vagy két hónap „csak” húsz foknak. Az sokkal kellemesebb mint a nyári hőség. Valahogy tizenévesen rajongtam az extrém hideg és meleg időszakok iránt, most már leginkább az arany középutat választanám. Ez van, lenyugszunk lassan.

Nem tudom írtam-e, mosógép vásárláson vagyok túl. Különösebben nem túl érdekes, de egynéhány tapasztalat: nem nekem lesz a gép, anyámék fogják használni. A régi tönkrement. De annyira, hogy a szerelő nem tudta megjavítani, eltört a dob. Ilyen is van. Bár még nem hallottam ilyet, de mostanság igenis elképzelhető hogy ameddig 30 évvel ezelőtt volt némi anyag (ami nem újrahasznosított) ezekben a szerkezetekben, addig manapság már más tényezők dominálnak, tervezett elhasználódás, minél több újrahasznosított nyersanyag felhasználása,víz-és energiatakarékosság, stb. Na mindegy. Ha ki kell dobni a régit, hát nincs mit tenni. Új vásárlása. Voltunk műszaki boltban, az eladó azzal kezdte, hogy amilyen volt, na olyat ne vegyünk. Ja igen, indesit típusú volt. Természetesen ezen is próbáltunk spórolni, úgyhogy 10 évvel ezelőtt ezt vettük meg. Elég egyszerű masina, valami 56000 forint volt, az évek során semmi…tényleg semmi gond nem volt vele. Bekapcsoltuk, 1 óra és 15 perc alatt tisztára mosott egy adag ruhát. Tisztára! 75 perc alatt! Hát az új nem. Sajnos amikor 5 évvel ezelőtt vásároltam magamnak, szembesültem egy pár dologgal. Na az enyém kiválasztásánál a fürdőszoba mérete volt a döntő tényező, ez egy elég kicsi lakás ahol lakom, úgyhogy vettem egy Whirlpool felültöltős vackot. 72900 volt talán. A legolcsóbbat mégsem akartam megvenni, de olyat akartam ami esetleg 2 évnél tovább bírja. (végülis ez bejött) Aztán jött a döbbenet. Elkezdtem olvasni a használati útmutatót. Úgy voltam vele, hogy na majd ez is kimos 1 óra 10-15 perc alatt. Dehogy! 1 óra és 40 percet variál egy adag ruhával. Ami végülis nekem nem baj, úgyis keveset használom, akkor meg általában van ennyi időm itthon. Így megy ez egy fős háztartásokban. Az útmutató szerint ez a program kemény 31 liter vizet használ el a mosási ciklus alatt, és van belőle három fajta (30,40,60 fok). 60 fokon ad némi plusz vizet is hozzá a leeresztés előtt, de ez a fogyasztás, tekintve hogy ez egy alacsonyabb árkategóriás motyó, igen-igen jónak tűnik az Indesit 50 liter körüli fogyasztásához. Cserébe hosszabb ideig jár. Semmi, semmi baj. Olvastam is valahol hogy ezek a kialakítású gépek tovább mosnak. Ajánlottam egyébként az otthoniaknak is ezt a típust, 5 éves és jól működik, vannak benne érdekes programok, egyszerű a kialakítása, és csupán 41 cm mély. Pontosan jó. A helyzet az volt, hogy keskeny gép lett volna jó, meg elültöltős („elől”???). Oké, ilyen is van jó pénzért. Túlzottan intenzív használatra ez sem kell, csupán a mosás. Miután sikeresen lebeszélt az eladó minket az Indesitről (meg amit kinéztünk, el is volt adva), nézegettünk tovább, így egy Beko típusú kissé komolyabb kinézetű, de szintén olcsóbb árkategóriájú gépre esett a választás. Ez 43 cm mély, ez már elfogadható mélység panelban is, szemben a régi 51-ével. Megvettük.
Ami nem tetszik, úgy általában a most kapható gépek között (legalalábbis ezt vettem észre): hát a programválasztó kapcsolót miért a főkapcsolóval építik egybe. Basszus. A jó kínai elektronika így legalább belátható időn belül tönkremegy. Ja igen, a régebbi gépnél beállítottuk a programot. Volt programkapcsoló, főkapcsoló, hőfokszabályzó. Leginkább elég volt a főkapcsolóhoz nyúlni a mosás elején, illetve végén. Ismét megjegyzem, a 75 perces mosás elején és végén. Ennyike, tudta a dolgát. Ment is 10 évig, semmi, semmi probléma nem volt vele. Na ebben találtunk a „hihetetlen programdömping”-ben egy értelmes, napi általános mosáshoz használható programot. Kemény 105 perc. Állítólag 1,5 kg ruhamennyiséghez van kalibrálva. A vízfogyasztás sem kevés! Ennyit az A+++ kategóriáról. Bár lehet a kategória az áramfogyasztásra vonatkozik, de ez általában a kisebb tétel. Viszont hogy 60 fokon bármilyen programmal zötykölődjön 3 óra hosszát, az egy kicsit felháborító. Valaki gyárthatna értelmes dolgokat egyébként. Na mindegy, valahogy túltesszük magunkat a kicsit keserédes új készülékről. Lehet hogy 100ezres kategóriában már sokkal jobb gépet kapunk, ami tud „hagyományos” dolgokat is, bár nem hiszem. Megint csak olyan az egész, hogy a csili-vili dolgok mögé álcázott gagyi az egész. Semmi baj. Megvásároltuk, működik, 8 centivel keskenyebb mint az előző, teszi a dolgát. Remélem nem kerül dögrovásra rövid időn belül. Aztán nagyjából ennyit is a dühöngő rovatról. Tényleg olyan „egyszerhasználatos” világban élünk. Tavaly vettem egy kis adó-vevőt, szerintem jó példa erre: nagyon jó ár-érték arányban van, kimenő teljesítménye, vételi érzékenysége egész jó. A dolog szépséghibája az akkumulátor 2000 valahányszáz mAh lítiumos akkumulátor van benne. Ezzel nem igazán vagyok kibékülve. Asztali töltője van, ami 10V 0,5A egyenárammal 4, 4 és fél óra alatt feltölti az aksit. Valószínűleg teljesen laikus vagyok, de ezt megoldottam volna legszívesebben négy darab újratölthető ceruzaelemmel. Bár az is igaz, hogy így bonyolultabb, meg érdekesebb. Mikor bedöglik, lehet sok pénzért cserélni, a hagyományos ceruza akkumulátort meg túl egyszerű lenne 2-3000 forintért leemelni a boltok polcairól. Vagy majd a ketyere kerül az elektronikai hulladékok közé, akkumulátorostól, asztali töltőstől.

A vezetés tanulmányaimról annyit, hogy ma sajnos 10 óráig valami karbantartás van, úgyhogy jelenleg nem tanulok, de mindenféleképpen be kell fejezni. Aztán jöhet a neheze. Valami járgányt is kellene nézni, bár ha befut valami értelmesebb munkalehetőség, ahova sikerül elhelyezkedni, megint csak el lesz napolva a nagyberuházás, de most tényleg úgy vagyok vele hogy belátható időn belül ennek sikerülnie is kell.
Egyéb tervek meg majd kicsit később, ahogy túlleszek a vizsgákon. Sajnos itt az van, hogy van is szabadidőm, meg nincs is. Ha a műszak beosztás úgy esik, akkor a hétvégéim teljes mértékben foglaltak, igaz hogy a négyműszakos munkarendben kétnaponta pihenünk, csak épp az éjszakás műszakból az átállás úgy néz ki, hogy 24 órán keresztül a szabadidő lényegében használhatatlan (ugye reggel 6-kor van vége a munkanapnak, ami egyben 48 óra pihenő kezdete). Így az első órákat pihenéssel-alvással tölti általában mindenki, utána meg már délután van, egy-két dolgot el lehet intézni, de ismét közelít az este, amikor meg mindenki alszik. Bele kell számolni azt is, hogy át kell állni a szervezetnek a következő nappalos műszakhoz, így bár az lenne a jó, ha éjszakás után rendese alvás következne, mégsem lehet. Ugyanis inkább éjszaka érdemes aludni. Ha valaki délutánig alszik az éjszakás után, könnyen belefuthat abba, hogy éjszaka nem tud. Ez esetben meg a következő nap is eléggé fura kipihentség szempontjából, vagy már kora délután álmos…na mindegy. Valahogy ez a nehéz ebben, az átállás. Mivel a műszakbeosztás az nem rossz, csak az átállás. Erre panaszkodnak a legtöbben.

Más egyéb érdekesség nem történt, élem az egyszerű mindennapjaimat…

Na kérem, a mai napról meg úgy általában.
Reggel átfutottam a kapott e-maileket. Jött az autósiskolától valami levél, hogy siessek már a tanfolyammal, ugyanis május 22-ig lehet befejezni. Hát pont a félidőben járok, gondolom kell nekik a pénz, vagy annyi történt hogy automatikus levél. Ki tudja. Tény hogy azért választottam a tanulás e formáját, mert elég változatosan vannak a szabadnapjaim, a másik dolog pedig, nem akarok beülni 33 évesen 17-18 évesek közé. Vagyis mindegy, csak legyen meg. Nekem jó ez a tempó, ahogy van, ma vagy holnap befejezem. Meg tanulásra még akarok egy kis időt szánni, így történt hogy hagyok egy kis időt az utolsó modulnak. Gondolom után már kell is kérni egyből az időpontot a vizsgára. Az lesz még jó. A vizsgát elsőre kívánom teljesíteni úgyhogy kell némi időnek lenni. Kissé furának tartom a modulok felépítését, érdekes az biztos. Vannak igen jó kis modulzáró tesztek, ahol 85%os eredményt kell elérni. Néhány helyen azonban feltűnt, hogy sokszor a helyes választ éppen a következő modul tananyaga tartalmazza. Mindegy. Az viszont külön tetszik, legalábbis így vettem észre, hogy leginkább a szövegértésre mennek rá. Úgyhogy nem csak tanulni kell, meg is kell érteni a szöveget, hogy később helyesen tudjunk rá válaszolni. Ez jó. Ami talán a legnehezebb lesz az egészben, hogyan tudjuk majd alkalmazni a tanultakat. Egyébként tetszik a tanulás ezen formája, komolyan mondom utánanéztem mit és hogyan (és mennyiért) lehet mostanság így tanulni. Érdekes… Nem tudom mennyire helyettesítheti ez a tantermi oktatást, a szakoktatókat meg pláne nem…
Úgyhogy jelenleg itt tartok, majd elválik.

Aztán megint van annyi tervem. Nem igazán jött össze a két legutóbbi nappalos műszak, megfordult a fejemben megint hogy kellene önéletrajzot írni. Majd holnap úgyis megyek igazolványképet csináltatni, letudom egyben. Elvégre úgy jó az önéletrajz, ha fényképes. Azért nézegetek más munkahelyek után is…

Na meg volt választás. Erről csupán annyit, hogy természetesen voltam szavazni, még reggel elintéztem. Ami utána jött, gondoltam kicsit elmegyek vonatozni. Nagyon régóta terveztem, jó kis vonattúra lett belőle. Igazából terv nem volt, néhány általam érdekesebbnek talált vonalat akartam bejárni. Egyvalamit már a kezdetkor megállapítottam: eléggé drága a jegy. Na igen, ez költséges sport. Nyíregyháza – Vásárosnamény volt a terv, de ettől eltértem végülis. Vásároltam jegyet Nyíregyházáig, van ilyen telefonos alkalmazásom, azon néztem az utazás alatt a további utazáshoz a lehetőségeket.
Kicsit lehangoló képet festett fél 10 kor a Tiszai. Hát kérem, itt kevesen vannak. Oké, hétvége van, de sajnos errefelé jellemző hogy a reggeli csúcs sem olyan mint rég, hát na. Lassacskán elfogynak az utasok, mindenki orientálódik a főváros felé, mások meg autóval, vagy céges járatokkal közlekednek. Meg aztán a közút rugalmasabb is, az utasok meg kényelmesek. Így megy ez. A vonat elején kettő „schlierren” kocsi volt. Igaz, le voltak zárva, hát nem tudom merre tarthattak. Mindegy, beültem egy „hernyó mellék” kocsiba. Tetszik egyébként. Sokan nem szeretik, úgy hallottam nem valami szolgálatkészek. Mindenesetre kényelmesebb, mint a hagyományos, műbőr ülésekkel felszerelt személyvonati kocsik, meg a futása is halkabb. Az utasok kevesen voltak. Na igen. Tarcalig egy kézen meg tudtam számolni, hányan utaztunk a kocsiszakaszban. A pontosságot illetően nem volt panasz. Időben indultunk és érkeztünk. Talán ha 1 perc késés volt a végére. Az meg ugyebár nem késés. Végülis lettünk egy páran a végállomásra. Kissé fura volt újra szembesülni a néhol áldatlan pályaállapotokkal, lassújelek, himbálózás, hát kérem ilyen.
11 óra is elmúlt mire Nyíregyházára értem. Ez az állomás nekem nagyon tetszik. Sajnos nem volt alkalmam a régi felvételi épületben járni, de lehetett róla hallani mindenféle rémhíreket. Ez viszont tiszta, kultúrált, szerintem építészeti szempontból sem egy utolsó látvány. Ja és igen: voltak utasok. Legalábbis sokkal több, mint Miskolcon másfél órával ezelőtt. Lehet ennyit számít ez a kis időintervallum, de mondják is hogy Szabolcsban „jobban szeretik a vasutat” , meg mégiscsak jóval kisebb megyeszékhely Miskolcnál. Nem tudom, mi oka lehetett a „tömegnek”, mindegy. Némi sorbanállás, aztán meg is kaptam a következő menetjegyemet. Még a vonaton eldöntöttem, hogy felkeresem az egyik kedvenc vonalamat, a 108-as számú Debrecen-Füzesabony vonalat. Valahogy nem volt kedvem „bézézni” Vásárosnamény felé. Oda 11:43-kor, Debrecen felé 11:40-kor ment vonat. Debrecen felé is nagyon keveset jártam, ráadásul a szerelvény (ez a Záhony – Nyugati sebesvonat) tele volt régebbi, Bp típusú kocsival. Ezek anno Miskolcra voltak állomásítva, most Nyíregyházán vannak. Párnás, tetszik J Fura volt, szili vitte a 9 kocsit (nem számoltam), mögötte a 4 kocsis IC-t meg gigant. Ezt nem értem, de nem nekem kell érteni J Az utasterhelés igen alacsony volt induláskor, de Hajdúhadház állomásnál már szépen tele lettünk. Pontosan érkeztünk Debrecenbe. Ez a 100-as vonal mintha egy kicsit jobb állapotban lenne, mint a 80-as, haladtunk rendesen. A Szerencs-Nyíregyháza szakaszon is szét akart esni a pálya alattunk mozdonyostól, kocsistól együtt, de ott legalább érezhetően lassabban közlekednek a vonatok.
Debrecen állomás meg megint csak egy érdekesség. Itt leginkább az embereket szoktam figyelgetni, meg kint a villamosokat. Majdnem olyan mintha otthon járnék, csak már bengáli sincs J Na mindegy. Itt is kéregetnek a bejáratnál. Megintcsak voltak utasok, bár sokan az IC-re vártak, azért a személyvonatokra is jutott egy pár utas, ahogy figyeltem. Aztán kicsit meglepődtem. 5-ös vágány, ami fent volt, 418as volt a gép, de vezérlőkocsival közlekedett. Ilyet már láttam, talán valamikor jó húsz éve utaztam is ilyen vonattal a 81-es vonalon. Mondjuk a gép elé ültem, az utolsó kocsiba. Szeretem a csörgő hangját. 6 perc késéssel indultunk, még bevártuk az IC-t, senki nem szállt át, de így a helyes. A késést egy-kettőre behoztuk, innentől pontosan közlekedett a vonat. Néhol hevederes sínek vannak, szépen ugrál rajta az egész szerelvény. Kapaszkodni kell bizonyos szakaszokon, de van ennek valami varázsa. A menettempó kényelmes, 60-80 km/óra között van. Egy-két helyen 40-es lassújelek, hát pont nem sietek. Ablakok lehúzva, kellemes tavaszi idő volt. Füzesabonyban egy óra várakozás, majd haza. Volt egy ilyen nap is J